2009. december 17., csütörtök

Hazamenetel, cenzurázás, sóvárgás, színjáték és összetartozás


Az elmúlt 3 hét eseményei

Haza utaztam. Inkább utazás volt, mint megérkezés. Mintha csak bepillantottam volna egy olyan helyre, ami nagyon ismerős, de nem érzed a magadénak. Szívesen csinálod a teendőidet, elvagy vele, de minden kezdéskor megvan: még negyed óra és nekifogok, még egy fél óra és.
De másrészt szükségszerűen kellemes volt, anya és gyermeke találkozása. Az mindkét félnek hiányzik. És persze, a gyerekes nővért is.

Közben, utolért több száz kilométer után is a hozzánemértő tanár hatalma. Amint tudjuk, ilyenkor még erőteljesebb a felsőrendűség, ha hozzá sem tud szagolni, ahhoz amit elbírál. Szóval cenzúrázni kellett az "ilyen tartalmú" és hangvételű részeket a szakdogából. Ilyenkor értékeli a barátait az ember, akikre távolról is lehet számítani. Azonban nem sikerült rajtam gyakorolni a Dejóó, ezzel ingyen is meglehet csináltatni hatalmat, de persze ennek az ára is meglett a jegyben, hisz tudjuk kik gyakorolnak hatalmat.

Két hét. Két hétig csörrent a mobil és csörrent és csörrent és csörrent az Angyalomtól...Közben meg csak hiányzott, hiányzott és hiányzott és hiányzott az otthona. Vágy, tomboló szükség és hiány, egy űr volt a testemben, amit csak az Angyalom tölthet be, Nélküle üresen kong minden.
Vártam leveleit és mohón olvastam. Ő meg idegeskedett, sírt és én nem tudtam közvetlen Mellette lenni.
Jött a visszajövetel egy éjszaka, amikor az a hang felcsendült...

Megtörtént a szakdoga védés is, mindenki tetette, hogy a number one a témában, és mindenki tartotta magát a szerepéhez, csak én nem az előredefiniált szerepemhez. Pedig kaptam közben suttogó figyelmeztetést a tanulmányi felelőstől, hogy ne ilyen erélyesen. Dehát színjátékban élünk, csak kár, hogy néző, aki tudna értékelni és írányitani, hogy mi lenne a jobb. Csak egy gond van, hogy ez is esélytelen, mivel a nézőnek sem hinnének.

És közben ott volt velem végig. Türelmesen tűrte ideges beszólásaim, teljes nyugalommal helyeződtem ha átöleltem, éreztem. Ott volt egy társ, akire szükség van, aki táplál, akivel összetartozom.

Most meg üres itt. És csak másfél hét múlva lesz életteli.

Ki nem feküdhet, aludhat szerelmével meghal minden éjjel.

2009. november 25., szerda

A hiánya...

  
Képed keresem,
ha ágyba fekszem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva...

Veled alszom, s veled ébredek,
És mégsem vagy ott;
A karjaimba ölelem a gondolatot Rólad
- de csak a közönséges levegőt érintem...

2009. november 23., hétfő

Tűzvész van!

 
A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.
Riadó! Hatalmas tűzvész van!!

2009. november 22., vasárnap

Angyalom!

 Ölelő karod hiánya nyomán fázom...
Te vagy az életem!

Egy maradandó nap után

  
Hajnali 3 óráig segített szakadatlanul az éteren keresztül. Csak értem, csak miattam. Én meg idegeskedtem, felemeltem a hangom, de Ő csak aranyosan tűrte a dühkitöréseim, oldta meg a problémáim. Istenien csodás volt. És fájt a szívem... Ő kellene a mindennapjaimhoz, nemhogy elvisel, hanem mellettem van! Ez varázslatos! De változni fogok a segítségével és többet nem emelem fel a hangom. Csak jönne már el az, hogy együtt éljünk ...
Aznap együtt voltunk élőben is.

Délelőtt mikor megérkezett a vonat a településére, felálltam, a szemem a földre fókuszáltak, majd felfele a vonatfülke ajtajához, kinyitottam a fülkeajtót, utána még magasabbra néztem, az ablakon át, és egyből egy elbűvölő látványban ragadtak a szemeim... Ő volt az, a túlsó peronon beszélgetett egy idős bácsival, és ahogy beszélt...

Egész nap együtt voltunk... Mutatott hangulatos tájat, házakat, rózsakertet, várat, mind Vele...

Köszönöm ezt a sírig tartó napot! Köszönöm Neked!


Most épp ebédel messze tőlem...
Én  meg a Hiánya kristályfényében ülök, kuporgok Nélküle.

2009. november 17., kedd

Édes a bosszú íze! De csak Egyeseknek!

  
“A bosszú olyan cselekedet, amelyet valaki azért akar elkövetni, mert tehetetlen;" Tehetetlen és jó lenne egy másik személy, aki helyette elvégzi azt, amihez nincs kedve, pedig sürgősen szükség lenne rá. És elvárja, mert megteheti a hatalmával.
De ne feledjük: "A bosszú legtöbbször a bosszúállónak okozza a legnagyobb keserűséget."

Istenem, csak röhögni lehet az ilyen embereken. Gonosznak tűnhet, de ez szánalommal vegyül. Szánalommal, hogy nincs belső nagyságuk. Ők nem érezhetik a lélek báját, a szív ékességét, a szellem ünnepét, mert nem rendelkeznek velük!
Segítsetek rajtuk, nekem nincs erőm hozzájuk!

2009. november 16., hétfő

14 hét, 17 nap nyoma 10 nap alatt

    
Bennünk van, belénk van égetve, örökösen, és ezért hiányzik ennyire, ezért van az univerzumi űr bennünk, ezért sóvárgunk utána, ezért eped a szívünk.

Megírtam a szakdogámat! Összejött 10 nap alatt, és elég tűrhető lett.
10 nap, minden nap egy külön kényszer, az utolsó napokban már csak délutánonként volt erőm újból nekikezdeni. De meglett!
Közben rengeteget álmodtam, egy olyan élőlény, aki nagyon ritkán álmodik. Talán mert a kelleténél többet aludtam, mert sokat döglődtem az ágyban délelőttig, és járt az agyam.
Pedig ez a tíz nap egy szabadság volt, lett volna. De inkább nagyapámról álmodtam sokat-sokat, és nagymamáról, akivel csak talán kétszer találkoztam a virtuális világomban.

Álmok, rémálmok.

Lángoló traktor, amelyet nagyapám vezet... fehér, halálsápadt nagymamám mellett édesanyám...

felriadások után egyre nagyon tétlenségérzet... beleborzongok nagyapám halálesetébe, az életébe, a sorsába, magamba...
egyre nagyobb tétlenségérzet...Egyedül kell éljen egy édesanyának, aki mindent megtett a gyerekeiért, aki mindent megtett a családért, az ismerőseiért, a betegeiért, az állatainkért.
Egyedül maradni a hétköznapokban, hétvégenként. Teljesen egyedül! Hazaérsz és nincs kihez szólj, egy árva szót sem! Nincs kinek megoszd azonnal a gondolataidat, nincs kedv főzni, minek?, nincs élet. Hazaérni. Egy hideg szobába. És bőg 3 tehén.
Fáradtan ellátja őket, mert legalább azok társaság, "órákig elvakargatom őket".

Álmok, rémálmok, nyomasztó tétlenségérzettel.

Honvágyam lett a napokban 7 év után először. 14 hete nem érintettem édesanyámat, nem éreztem az otthoni környezetet, nem láttam a kertünket, nem adtam enni az tyúkoknak, a marháknak, nem voltam a veteményesben. 14 hét!

Szerencsére honvágyamat mérsékli egy másik vágyódás is. Ez sem inkább fizikai, hanem a lelkem, a mindennapjaim kiegészítő részét megvalósító Angyalom iránti vágy. 17 napja hiányzik a bőre lágy, finom érintése, illata, a mellkasán való megnyugvás, egymás karjainkba való fonódás, lélegzetének érzése, ahogy beszívom én is, ahogy etet, ahogy rám néz, ahogy VAN.

10 nap, szakdoga, felelősségtudat, önemésztés, honvágy, vágyódás...

2009. november 3., kedd

Tőle Neki!


Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?

Szenvedéllyel, mint a Kiwi!




és repül

csak repül

és vége

és boldog

2009. november 2., hétfő

Ótasd bé magad! Hallód?

   
Itt az állatinfluenza! És Te is elkapod! Állat vagyok?
Jaj, elnézést kérek! Most már nem ez a neve.
Itt a sertésinfluenza! És Te is elkapod! Sertés vagyok?
Jaj, még egyszer elnézést! Most már nem ez a neve.
Itt az új influenza! És Te is elkapod! De kár!! Új nem lehetek.

De beoltathatom magam. Mindegy mivel, csak szedjem, egyem, igyam, vegyem, mint a cukrot. Mert az jó nekem. Mert a már ismert politika-vezérelt világunknak köszönhetően megvan kreálva a helyzet, megijesztjük a népet, és az adófizető elmegy a patikába, megveszi a vakcinát kétezerért, és talál egy beámított orvost, aki beadja neki, szintén kétezerért. Közben meg ne használd a szemeid! Ne olvass, csak ijedj! Úgyis minden termékre hülyeség van ráírva, nem is az van benne. Minek egyáltalán ráírni is valamit?? Nohát, kérem szépen, ne tessék olvasni és észrevenni, hogy nincs az ampullán sem gyártási idő, sem lejárati, a dobozon szerepel a gyártás ideje, de a lejárati idő nem. A nembeámított orvosok még abba is belekötnek, hogy a nekik átadott készítményekhez mellékelt betegtájékoztató eltér attól, amit az Országos Gyógyszerészeti Intézet engedélyezett. Ez nem érdekes, csak bennünk legyen az a lé.

És tessék a terhes nők is beoltatni magunkat (természetesen terhességről beszélünk a sajtóban, isten'ments legalább terhes anyákról, várandós anyákról beszélni, nemhogy áldott állapotról, hogy nézne ki a mai gazdasági helyzetben), mert a "megszületendő magzatok egészségét veszélyezteti". És ne tessék gondolkodni, hogy a születendő magzat egészségét veszélyezteti a koraszülött-ellátó intézmények bezárása, a szegényes táplálkozás, a stressz a fűtés, gáz, villany kifizetésére vagy épp a szülőkkel együttélésre kényszerítő lakáskörülmény. Nem gondolkodunk, buzdítunk, oltani kell. Oltani kell a népet.
Sőt már az egy éves gyereket is, és tessék védőmaszkot használni, mert az kifejezettem a vírus ellen tökéletes. Mondom ne gondolkodjunk mire kellene a védőmaszk, a bkv buszok százait, a vasút helyett lévő buszok százai, kamionok ezrei a városainkon keresztül mind a levegő hozzászokott tartozékai.

Inkább álljunk sorba, mert itt az oltás, elől a terhesek, és, kérem szépen, engedjük előre a nyugdíjasokat.
 

2s pógárság

  
Törvénymódosítást nyújtott be a Fidesz–KDNP, hogy a határon túli magyarok könnyebben szerezhessék meg a magyar állampolgárságot.

Már megint a kettős állampolgárság. Már a könyökömön jön ki!!

Erről csak ez jut eszembe:


Tudok egy jó, igazi, nagy eszközt. Ez az eszköz az: a Parabola, úgy mint gyergyói tevés székely kollega emegy Gyurcsányhoz. Asszongya: te Feri, aggyátok má meg az állampógárságot. Asszongya proletármilliárdos Feri, há meg mi kéne büdös paraszt? (Dózsa György óta ez a nevünk állitólag). Feri Magyarországot is nevén találta nevezni, ezt nem ismétlem, mert azóta sem mosott szájat.

Gyergyói tevés székely kollega asszongya há átmegyek a Viktorhoz, há má csak nem hagy cserben, olyan jókat szokott mondogatni. Asszongya: te Vitya, aggyátok má meg az állampógárságot. Asszongya erre Viktor, hú a fene, pont most? Mindig pont most, és éppen megint most? Most nem megy, maj ha kormányon leszünk majd gondokozunk Németh Zsotival rajta. A mútkor is gondokoztunk vagy négy évet nem mondhatod hogy nem foglalkozunk a kérdéssel, öcsém! Rajta vagyunk, higgyé nekünk!

Gyergyói tevés székely kolléga eloson a köztársági elnyökhöz. Asszonygya neki kedves turulmadár Laci, de má a neved is olyan szép, hát ammeg te az állampógárságot. Érkezik a válasz is: jaj, jaj én csak egy ejnyök vagyok, ez a ferire meg a viktorra tartozik elég hozza kétharmad Feri meg kétharmad Viktor, oszt má mög is van.

Az anyjuk mindenit mondja a gyergyói tevés kollega hisz kétharmad meg két harmad az négyharmad, ezé nem lehet döntést hozni, me az sose meg nem lesz ...


2009. november 1., vasárnap

Gyertyák a síron

 

Gyertyák, krizantémok ékesítik a sírokat.

A gyertya világít, önmagát emésztve adja a fényt másoknak.

Talán nem engedtük el őket még, talán nem is hiányuk fáj, hanem önmagunkat emésztjük, és azon töprengünk, mi lett volna, ha…

De van egy kulcs, amely minden zárat kinyit: a szeretet kulcsa. Ez segít a meg nem tett lehetőségeink miatti bűntudatban, a megtett cselekedeteink megbánásában, abban hogy ne fásuljunk el, ez ad erőt, hogy beteg, vagy haldokló szeretteink mellett lehessünk. A szeretet lendít előre a mában és ad reményt a jövőben. A szeretet tanít meg mások fájdalma átélésére és késztet egyre szebb cselekedetekre. Van egy életünk, amelyhez a halál is hozzátartozik. De meghallhatunk belenyugodva is, ha napjainkat a szeretettel éljük családunk, barátaink, hozzátartozóink, munkatársaink, főnökeink, ismerőseink, ezer-idegenek felé.


2009. október 31., szombat

Mindszentek, halottak napja


színpompázó virágok a síron, ragyogó mécsesek, fényárban úszó temetők

Vannak akik a látványért mennek ki, a fénykáprázat hatalmában elönti belsejüket egy zsibongó-megnyugvó érzés, gyönyörködhetnek a színkavalkád virágágyásokban, a gyertyák lángolásában, mécsesek füstölgő illatában.

Van akiknek szenvedés, mély fájdalommal jár, hogy ott álljanak a sír előtt. Ezeknek azonban nemcsak egy napi kín az évben, hanem lehet mindennapjaik része is, gondolataikban, érzéseikben.

Vannak akiknek családi összejövetel, nagymamától az unokáig. Egy újabb alkalom az évben.

Vannak olyanok is akiknek ugyan egy alkalom, de tényleg az az emlékezésé. Egy régi halott, akinek szavajárása, cselekedetei előidéződnek, egy találkozás.

Vannak akik elmennek, mert akaratlanul is, egy begyökeresedett szokás.

És vannak, akinek hatalmas üzlet, virágosoknak és más kereskedőknek, autófeltörőknek, tolvajoknak.


Ha már kimész a temetőbe és ráteszed a legdrágább virágot a sírra, ne csak mormogj el egy-két imát, hanem tedd belsővé az emlékezést, próbáld átélni is és felidézni azt a személyt, aki előtted, a földben nyugszik. Ha nem tudod, akkor kérdezd bátran a körülötted lévő rokonságot.

És ami még fontos: egyeseknek gyötrő gyász ez az emlékezés. Nem egy képeslapra, smsre van szükség, nem vigasztaló szavakra, hanem jelenlétre. Légy Vele! Menj el személyesen vagy hívd telefonon, adj szeretetet!

BÉKE PORAIKRA!

Együtt könnyezni!

  
7 év után sikerült...
Egy olyan embernek, aki nem tud sírni, még akkor sem mikor már nagyon kellene, de csak nyomassza, nyomassza, egyre jobban nyomassza a fájdalom...
Sikerült felszabadulnom!
A Segítségével!

Mi értelme a létezés egészének?

 
Számtalanszor halljuk ezt a kérdést, sőt még dogát is kellett írni a suliban: "Mi az élet értelme?" Számtalan teológiai, filozófiai, tudományos magyarázatot olvasunk a létezés, értékek, öntudat, boldogság, Isten, élet és halál boncolgatásával. Minden izmus-nak külön más-más élet értelme van.,minden vallásnak eltérő élet értelme van.

És most felteszem én is a kérdést. Mi a Te életed értelme a mindennapokban?  Akár reggel, mikor felébredsz, akár este, mikor alszol, akár mikor fáradtan melózol, akár mikor rohansz a bkv busz után, akár mikor beteg vagy, akár mikor eszel, akár mikor felhúzod a cipőd vagy épp becsuksz egy ajtót.

Talán a biológiai tökéletességre törekedni, sokáig élni, elérni az örök életet, halált kitolni
vagy a bölcsességet elérni, félelmeinkkel szembenézni, megérteni a tudatalattit, megtalálni a boldogságot, világról alkotott kép szélesítése, a lehetőségeket befogadni
vagy megtalálni a lelki harmóniát, megismerni önmagad, másokat, egyesülni Istennel
vagy épp jobbá tenni a világot, irányítani a környezeted, megszüntetni a korrupciót, az ilyen fajta politikát, másokon segíteni, békét teremteni
vagy csak élvezni az életet, keresni az élvezeteket, szórakozni, jókat enni, kihasználni minden egyes percet, hisz csak egyszer élünk
vagy nem is kell keresni az élet értelmét, csak élni kell
vagy egyszerűen nincs értelme az életnek.

Mindenkinek különböző lehet.

Én már tudom mi az én életem értelme.
Ma reggel mikor kinyitottam a szemem, egy csodás tüneményt láttam és éreztem. Ott volt közvetlen mellettem, a lába rajtam, a karja a mellkason. Csak úgy elöntött valami leírhatatlan érzés.

Van Valaki akinek nagy lelkesedéssel adod a legfinomabb falatokat, van Valaki akiért boldogan mész haza, van Valaki Melletted MINDIG, van Valaki akire Rá gondolhatsz a nap minden órájában és várod, hogy újra láss, van Valaki aki meglepetéseket szerez Neked, több száz kilométert utazik Érted hidegben. Egy társ a mindennapokban, akire csak Rágondolsz és nem a hétköznapi szürke, értelmetlen világban élsz, hanem egy sokkal felsőbbrendű világban, az érzelmeid világában, amely  löketet ad, hogy jobbá tedd a világot, vagy hogy élvezd az életed, vagy hogy elérd a bölcsességet, vagy hogy tökéletesítsd a tudományt...

Köszönöm!!

2009. október 29., csütörtök

Színjátékban élünk!

 
Két hetem van a szakdolgozat megírására.
Szakdolgozat! Jól hangzik, meg is kell védeni. Értékes lehet.
A biza! Értékes! Az osztályzata is az lesz. Előszóból, képek átlapozásából és az összefoglalóból kapsz egy jegyet. Van értelme, nagyon sok.
De meg kell csinálni, meg kell, mert van egy oktatási rendszer, ahol 21 évesen is tanulok, (sőt még hátravan 2 év), ahol kitudja, még az életem felét is leéltem, vagy még többet. Emberek! Miért kell ennyi vackot megtanulni? Hogy pár év múlva ne használjuk, hogy csak elveszítsünk minél több napok, évet, életet, hogy utána az utcára kerüljünk? Miért van ennyi értelmetlen szak, évfolyam? Miért nem lehet a 12 osztályt legalább 8-ra rövidíteni, az már 4 év spórlás. 4 év!! Előbb lenne több munkavállaló, adófizető is, kinek ne érné meg?? A diplomagyár egyetemeknek? Azoknak is!
Mi van itt elrontva?

Miért?

Egy életrevaló lány... ott az ölemben és sír... sír
A kórházi ágyán ülök, fejét a lábamra helyezi lassan, derekamat átöleli és a kínok közepette megnyugvás árassza el... Ugyanakkor fura, hiányérzés is, amelyet szintén könnyekkel old fel...
Hozzászólok, hozzám fordul, megtörli szemeit, és fénylő szemekkel rám néz, tág pupillákkal...
Sírt tegnap, sírt tegnapelőtt, ma nem sírt, mivel nem mentem hozzá.
Mit érezhet, szegény?? Mit érzek én?? Menekülök előle, hogy jobb közérzetem legyen, ugyanakkor mégsincs.
Mikor hétfőn délelőtt, két hét találkozás után meglátott a kórházi folyóson, a szemében néztem és már megint rosszul éreztem magam (én, a kínok kiváltója), csak úgy sugárzik a szerelem belőle, átölelt, megszorított és szorított, szorított. Amúgy is hosszú időtartam volt, de nekem ez még hosszabbnak tűnt...
És évek óta csak hosszabbodik...

Szépség a hányingerben!

 
Egy bkv villamoson utazva, hirtelen elönt egy irtózatosan orrfacsaró bűz.
Vajon honnan támad ez a szag?
Balra nézek, semmi, jobbra nézek és igen, onnan ered, két kolduscigánytól.
Egy sovány női cigány, akiről foszlott le a mocsokkal teli farmernadrágja, és egy szintén itt-ott hiányos, ugyanakkor annál több folttal kiegészített barna felső. A férfin egy a kosztól fénylő fekete nadrág, és egy szakadt 'volt' szabadidő felső, amelyet eltakart a hátára emelt szürkés nagy zsák.
De mit látnak a szemeim ha az arcukra nézek?
A nő, a maga rondaságával, mosolygósan néz a férfira, arca derűs, tekintete felfalja az épp átölelt társát. A férfi, aki küzd a zsákkal, egyik karjával szintén átöleli a rusnyát, akiben egy bűbájos boszorkányt láthat és csókot lehel a szájával, aki ámorában viszonozza.
Közben a bűz egyre erőteljesebb, egyre több mennyiség áramlik a középpontból, de a 'források' boldognak tűnnek.
Én meg alig várom, h kinyíljon a bkv ajtó, h átszálljak egy másik kocsiba...

Napjaink értelme



Miért rohansz vmi után?
miért rohansz egy társ után, akit úúúgy csókolhatsz, akit úúgy ölelhetsz?
mert a szerelem keresi a szerelmet
mert ha feladod az álmaidat meghalsz, élve halsz meg

tartozni vkihez, aki sokkal többet ér nálad
szeretni vkit vmiért...
ott az otthon, ahol a szív

miért beszélsz a politikáról? miért ülsz a gép előtt? miért élsz a semmiben?
ne várd a hajnalt ha túl mocskos a világ
mert boldogságot vagy szép halált csak e föld adhat neked

kell még egy ölelés...

Kinek jó, hogy a fájdalom ily nagyra nő?
bármennyire is közel kerülsz vkihez, végtelen a távolság köztetek
égess fel mindent és Hazád majd Rád talál

nézz rám és lásd csillagokra lépsz
Állíts gyertyát a síron... ég-e a láng?

Sorsunk e tánc!

Legyetek jók, ha tudtok!


Üdvözöllek Benneteket!