End...

Anniversaire - oct. 3

 "Búcsúcsókok.
Ugyanúgy, mint gyerekkorunkban: egy-egy a homlokodra, a szemhéjadra, az orrodra, az arcodra és az ajkadra. Átölellek-átölelsz. Szorosabban. Aztán gurulni kezd a vonat, kibontakozol a karjaimból és mosolyogva fellépsz az egyik kocsi alsó lépcsőfokára.
Szia. Szia Kicsim. Nem szaladok melletted, az annyira gyerekes lenne. Sőt, röhejes. Így hát csak ostobán integetek. Egyre távolodsz. Már majdnem kiér a vonat az állomásról, amikor üvöltve rohanni kezdek utánad, persze esélyem sincs, végül a peron végén zihálva összeesem, s zokogva a hátamra fordulok. Itt hagytál...
Apró virágárus nénikék vigasztalnak, aztán előkerül az állomásfőnök, és megnyugtatja őket:
-Hagyják, minden reggel ezt csinálja.
Estefelé. Megcsörren a kulcs a zárban, szaladok-szaladsz, karjaidba-karjaimba.
Örömcsókok."

 Köszönöm, hogy Vagy!

egy tündöklő Kiscsillag, aki totál bele van zúgva az Angyalkirályfijába :$

Dans Ta rose, mon Ange!

El-el-el-el-elélvezzük egymást,
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam

Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi

De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?

Dans Ta bouche, mon Ange!

Társam a semmiben, kétfelebarátom

Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is

Dans Tes bras, mon Ange!

Vallomás

Csak játszik neved ajkamon.
Lágy szellőként, simogatón,
nevetve formálódik,
hogy incselkedve
mosolyt csaljon számra.
Nevetve suhan, édes incselkedőn.
Neved ízlelem megint,
és feltámad a vágy, a kín,
hogy most, most öleljelek én.
Nem majd egyszer,
nem sok év múlva,
hanem lágyan karomba fogva,
átkarolva, fejem válladon megpihenjen.
Ajkam keresse a szádat,
és suttogja érzéssel, vággyal:
szeretlek édes életem.
Ugye nem mondtam még sosem?
És te rám nevetve mondod:
nem kincsem, ezt még nem.
Szemünk összenevet a viccen,
amit eljátszunk mindig,
hogy utána ajkunk
egymásban fürödve
szinte harapja egymást vággyal,
amitől a lélegzet is elállna,
ha kedves, végső csókban nem csattanna.
Ezt jelenti a neved.
Egyszerű, mint mezei virág,
melynek mégis pompája
szememet, szívemet
végtelen boldogsággal,
szerelemmel átjárja.

Hitáá!

A szél hátán járj mindig,

és az arcodon ragyogjon a nap,

a végzet szele repítsen a magasba,

h fenn táncolhass a csillagokkal.

Hiányzol, Angyalom!