Hajnali 3 óráig segített szakadatlanul az éteren keresztül. Csak értem, csak miattam. Én meg idegeskedtem, felemeltem a hangom, de Ő csak aranyosan tűrte a dühkitöréseim, oldta meg a problémáim. Istenien csodás volt. És fájt a szívem... Ő kellene a mindennapjaimhoz, nemhogy elvisel, hanem mellettem van! Ez varázslatos! De változni fogok a segítségével és többet nem emelem fel a hangom. Csak jönne már el az, hogy együtt éljünk ...
Aznap együtt voltunk élőben is.
Délelőtt mikor megérkezett a vonat a településére, felálltam, a szemem a földre fókuszáltak, majd felfele a vonatfülke ajtajához, kinyitottam a fülkeajtót, utána még magasabbra néztem, az ablakon át, és egyből egy elbűvölő látványban ragadtak a szemeim... Ő volt az, a túlsó peronon beszélgetett egy idős bácsival, és ahogy beszélt...
Egész nap együtt voltunk... Mutatott hangulatos tájat, házakat, rózsakertet, várat, mind Vele...
Köszönöm ezt a sírig tartó napot! Köszönöm Neked!
Most épp ebédel messze tőlem...
Én meg a Hiánya kristályfényében ülök, kuporgok Nélküle.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése