2009. december 17., csütörtök

Hazamenetel, cenzurázás, sóvárgás, színjáték és összetartozás


Az elmúlt 3 hét eseményei

Haza utaztam. Inkább utazás volt, mint megérkezés. Mintha csak bepillantottam volna egy olyan helyre, ami nagyon ismerős, de nem érzed a magadénak. Szívesen csinálod a teendőidet, elvagy vele, de minden kezdéskor megvan: még negyed óra és nekifogok, még egy fél óra és.
De másrészt szükségszerűen kellemes volt, anya és gyermeke találkozása. Az mindkét félnek hiányzik. És persze, a gyerekes nővért is.

Közben, utolért több száz kilométer után is a hozzánemértő tanár hatalma. Amint tudjuk, ilyenkor még erőteljesebb a felsőrendűség, ha hozzá sem tud szagolni, ahhoz amit elbírál. Szóval cenzúrázni kellett az "ilyen tartalmú" és hangvételű részeket a szakdogából. Ilyenkor értékeli a barátait az ember, akikre távolról is lehet számítani. Azonban nem sikerült rajtam gyakorolni a Dejóó, ezzel ingyen is meglehet csináltatni hatalmat, de persze ennek az ára is meglett a jegyben, hisz tudjuk kik gyakorolnak hatalmat.

Két hét. Két hétig csörrent a mobil és csörrent és csörrent és csörrent az Angyalomtól...Közben meg csak hiányzott, hiányzott és hiányzott és hiányzott az otthona. Vágy, tomboló szükség és hiány, egy űr volt a testemben, amit csak az Angyalom tölthet be, Nélküle üresen kong minden.
Vártam leveleit és mohón olvastam. Ő meg idegeskedett, sírt és én nem tudtam közvetlen Mellette lenni.
Jött a visszajövetel egy éjszaka, amikor az a hang felcsendült...

Megtörtént a szakdoga védés is, mindenki tetette, hogy a number one a témában, és mindenki tartotta magát a szerepéhez, csak én nem az előredefiniált szerepemhez. Pedig kaptam közben suttogó figyelmeztetést a tanulmányi felelőstől, hogy ne ilyen erélyesen. Dehát színjátékban élünk, csak kár, hogy néző, aki tudna értékelni és írányitani, hogy mi lenne a jobb. Csak egy gond van, hogy ez is esélytelen, mivel a nézőnek sem hinnének.

És közben ott volt velem végig. Türelmesen tűrte ideges beszólásaim, teljes nyugalommal helyeződtem ha átöleltem, éreztem. Ott volt egy társ, akire szükség van, aki táplál, akivel összetartozom.

Most meg üres itt. És csak másfél hét múlva lesz életteli.

Ki nem feküdhet, aludhat szerelmével meghal minden éjjel.