A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. november 16., hétfő

14 hét, 17 nap nyoma 10 nap alatt

    
Bennünk van, belénk van égetve, örökösen, és ezért hiányzik ennyire, ezért van az univerzumi űr bennünk, ezért sóvárgunk utána, ezért eped a szívünk.

Megírtam a szakdogámat! Összejött 10 nap alatt, és elég tűrhető lett.
10 nap, minden nap egy külön kényszer, az utolsó napokban már csak délutánonként volt erőm újból nekikezdeni. De meglett!
Közben rengeteget álmodtam, egy olyan élőlény, aki nagyon ritkán álmodik. Talán mert a kelleténél többet aludtam, mert sokat döglődtem az ágyban délelőttig, és járt az agyam.
Pedig ez a tíz nap egy szabadság volt, lett volna. De inkább nagyapámról álmodtam sokat-sokat, és nagymamáról, akivel csak talán kétszer találkoztam a virtuális világomban.

Álmok, rémálmok.

Lángoló traktor, amelyet nagyapám vezet... fehér, halálsápadt nagymamám mellett édesanyám...

felriadások után egyre nagyon tétlenségérzet... beleborzongok nagyapám halálesetébe, az életébe, a sorsába, magamba...
egyre nagyobb tétlenségérzet...Egyedül kell éljen egy édesanyának, aki mindent megtett a gyerekeiért, aki mindent megtett a családért, az ismerőseiért, a betegeiért, az állatainkért.
Egyedül maradni a hétköznapokban, hétvégenként. Teljesen egyedül! Hazaérsz és nincs kihez szólj, egy árva szót sem! Nincs kinek megoszd azonnal a gondolataidat, nincs kedv főzni, minek?, nincs élet. Hazaérni. Egy hideg szobába. És bőg 3 tehén.
Fáradtan ellátja őket, mert legalább azok társaság, "órákig elvakargatom őket".

Álmok, rémálmok, nyomasztó tétlenségérzettel.

Honvágyam lett a napokban 7 év után először. 14 hete nem érintettem édesanyámat, nem éreztem az otthoni környezetet, nem láttam a kertünket, nem adtam enni az tyúkoknak, a marháknak, nem voltam a veteményesben. 14 hét!

Szerencsére honvágyamat mérsékli egy másik vágyódás is. Ez sem inkább fizikai, hanem a lelkem, a mindennapjaim kiegészítő részét megvalósító Angyalom iránti vágy. 17 napja hiányzik a bőre lágy, finom érintése, illata, a mellkasán való megnyugvás, egymás karjainkba való fonódás, lélegzetének érzése, ahogy beszívom én is, ahogy etet, ahogy rám néz, ahogy VAN.

10 nap, szakdoga, felelősségtudat, önemésztés, honvágy, vágyódás...

2009. november 3., kedd

Tőle Neki!


Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?

Szenvedéllyel, mint a Kiwi!




és repül

csak repül

és vége

és boldog

2009. október 29., csütörtök

Napjaink értelme



Miért rohansz vmi után?
miért rohansz egy társ után, akit úúúgy csókolhatsz, akit úúgy ölelhetsz?
mert a szerelem keresi a szerelmet
mert ha feladod az álmaidat meghalsz, élve halsz meg

tartozni vkihez, aki sokkal többet ér nálad
szeretni vkit vmiért...
ott az otthon, ahol a szív

miért beszélsz a politikáról? miért ülsz a gép előtt? miért élsz a semmiben?
ne várd a hajnalt ha túl mocskos a világ
mert boldogságot vagy szép halált csak e föld adhat neked

kell még egy ölelés...

Kinek jó, hogy a fájdalom ily nagyra nő?
bármennyire is közel kerülsz vkihez, végtelen a távolság köztetek
égess fel mindent és Hazád majd Rád talál

nézz rám és lásd csillagokra lépsz
Állíts gyertyát a síron... ég-e a láng?

Sorsunk e tánc!

Legyetek jók, ha tudtok!


Üdvözöllek Benneteket!