Ma járván a Bakony egyöntetű hóval borított tájait, fura érzés töltött el. Olyan volt, mintha megállt volna a fűtött autóban az idő. Lehet, hogy csak elnyomott az orosz csúcstechnika ősmodelljének egyik kiváló tulajdonsága, mégpedig a marha jó fűtés (c: Szemet gyönyörködtető volt a táj. Kis ködnek és a hóesésnek köszönhetően vastagon ült a flóra alkotóin a zuzmara, illetve hó. Mikor megérkeztem a Bakony fővárosába és kiszálltam az autóbol nagy pelyhekben hullott. Olyan igazi hópelyhek voltak ezek. Minden egyesben ott volt egy kicsiny kép. Egy kis Koch-görbe. Aztán amikor elérte az utazásának végét a testem hője felolvasztotta, egy kicsiny vízcseppben öltött új alakot...
Szépek voltak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése