A hiánya...

  
Képed keresem,
ha ágyba fekszem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva...

Veled alszom, s veled ébredek,
És mégsem vagy ott;
A karjaimba ölelem a gondolatot Rólad
- de csak a közönséges levegőt érintem...

Tűzvész van!

 
A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.
Riadó! Hatalmas tűzvész van!!

Angyalom!

 Ölelő karod hiánya nyomán fázom...
Te vagy az életem!

Egy maradandó nap után

  

Hajnali 3 óráig segített szakadatlanul az éteren keresztül. Csak értem, csak miattam. Én meg idegeskedtem, felemeltem a hangom, de Ő csak aranyosan tűrte a dühkitöréseim, oldta meg a problémáim. Istenien csodás volt. És fájt a szívem... Ő kellene a mindennapjaimhoz, nemhogy elvisel, hanem mellettem van! Ez varázslatos! De változni fogok a segítségével és többet nem emelem fel a hangom. Csak jönne már el az, hogy együtt éljünk ...

Aznap együtt voltunk élőben is.

Délelőtt mikor megérkezett a vonat a településére, felálltam, a szemem a földre fókuszáltak, majd felfele a vonatfülke ajtajához, kinyitottam a fülkeajtót, utána még magasabbra néztem, az ablakon át, és egyből egy elbűvölő látványban ragadtak a szemeim... Ő volt az, a túlsó peronon beszélgetett egy idős bácsival, és ahogy beszélt...

Egész nap együtt voltunk... Mutatott hangulatos tájat, házakat, rózsakertet, várat, mind Vele...

Köszönöm ezt a sírig tartó napot! Köszönöm Neked!

Most épp ebédel messze tőlem...

Én  meg a Hiánya kristályfényében ülök, kuporgok Nélküle.

Édes a bosszú íze! De csak Egyeseknek!

  

“A bosszú olyan cselekedet, amelyet valaki azért akar elkövetni, mert tehetetlen;" Tehetetlen és jó lenne egy másik személy, aki helyette elvégzi azt, amihez nincs kedve, pedig sürgősen szükség lenne rá. És elvárja, mert megteheti a hatalmával.

De ne feledjük: "A bosszú legtöbbször a bosszúállónak okozza a legnagyobb keserűséget."

Istenem, csak röhögni lehet az ilyen embereken. Gonosznak tűnhet, de ez szánalommal vegyül. Szánalommal, hogy nincs belső nagyságuk. Ők nem érezhetik a lélek báját, a szív ékességét, a szellem ünnepét, mert nem rendelkeznek velük!

Segítsetek rajtuk, nekem nincs erőm hozzájuk!

14 hét, 17 nap nyoma 10 nap alatt

    

Bennünk van, belénk van égetve, örökösen, és ezért hiányzik ennyire, ezért van az univerzumi űr bennünk, ezért sóvárgunk utána, ezért eped a szívünk.

Megírtam a szakdogámat! Összejött 10 nap alatt, és elég tűrhető lett.

10 nap, minden nap egy külön kényszer, az utolsó napokban már csak délutánonként volt erőm újból nekikezdeni. De meglett!

Közben rengeteget álmodtam, egy olyan élőlény, aki nagyon ritkán álmodik. Talán mert a kelleténél többet aludtam, mert sokat döglődtem az ágyban délelőttig, és járt az agyam.

Pedig ez a tíz nap egy szabadság volt, lett volna. De inkább nagyapámról álmodtam sokat-sokat, és nagymamáról, akivel csak talán kétszer találkoztam a virtuális világomban.

Álmok, rémálmok.

Lángoló traktor, amelyet nagyapám vezet... fehér, halálsápadt nagymamám mellett édesanyám...

felriadások után egyre nagyon tétlenségérzet... beleborzongok nagyapám halálesetébe, az életébe, a sorsába, magamba...

egyre nagyobb tétlenségérzet...Egyedül kell éljen egy édesanyának, aki mindent megtett a gyerekeiért, aki mindent megtett a családért, az ismerőseiért, a betegeiért, az állatainkért.

Egyedül maradni a hétköznapokban, hétvégenként. Teljesen egyedül! Hazaérsz és nincs kihez szólj, egy árva szót sem! Nincs kinek megoszd azonnal a gondolataidat, nincs kedv főzni, minek?, nincs élet. Hazaérni. Egy hideg szobába. És bőg 3 tehén.

Fáradtan ellátja őket, mert legalább azok társaság, "órákig elvakargatom őket".

Álmok, rémálmok, nyomasztó tétlenségérzettel.

Honvágyam lett a napokban 7 év után először. 14 hete nem érintettem édesanyámat, nem éreztem az otthoni környezetet, nem láttam a kertünket, nem adtam enni az tyúkoknak, a marháknak, nem voltam a veteményesben. 14 hét!

Szerencsére honvágyamat mérsékli egy másik vágyódás is. Ez sem inkább fizikai, hanem a lelkem, a mindennapjaim kiegészítő részét megvalósító Angyalom iránti vágy. 17 napja hiányzik a bőre lágy, finom érintése, illata, a mellkasán való megnyugvás, egymás karjainkba való fonódás, lélegzetének érzése, ahogy beszívom én is, ahogy etet, ahogy rám néz, ahogy VAN.

10 nap, szakdoga, felelősségtudat, önemésztés, honvágy, vágyódás...

Tőle Neki!

Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?

Szenvedéllyel, mint a Kiwi!

és repül

csak repül

és vége

és boldog

Ótasd bé magad! Hallód?

   

Itt az állatinfluenza! És Te is elkapod! Állat vagyok?

Jaj, elnézést kérek! Most már nem ez a neve.

Itt a sertésinfluenza! És Te is elkapod! Sertés vagyok?

Jaj, még egyszer elnézést! Most már nem ez a neve.

Itt az új influenza! És Te is elkapod! De kár!! Új nem lehetek.

De beoltathatom magam. Mindegy mivel, csak szedjem, egyem, igyam, vegyem, mint a cukrot. Mert az jó nekem. Mert a már ismert politika-vezérelt világunknak köszönhetően megvan kreálva a helyzet, megijesztjük a népet, és az adófizető elmegy a patikába, megveszi a vakcinát kétezerért, és talál egy beámított orvost, aki beadja neki, szintén kétezerért. Közben meg ne használd a szemeid! Ne olvass, csak ijedj! Úgyis minden termékre hülyeség van ráírva, nem is az van benne. Minek egyáltalán ráírni is valamit?? Nohát, kérem szépen, ne tessék olvasni és észrevenni, hogy nincs az ampullán sem gyártási idő, sem lejárati, a dobozon szerepel a gyártás ideje, de a lejárati idő nem. A nembeámított orvosok még abba is belekötnek, hogy a nekik átadott készítményekhez mellékelt betegtájékoztató eltér attól, amit az Országos Gyógyszerészeti Intézet engedélyezett. Ez nem érdekes, csak bennünk legyen az a lé.

És tessék a terhes nők is beoltatni magunkat (természetesen terhességről beszélünk a sajtóban, isten'ments legalább terhes anyákról, várandós anyákról beszélni, nemhogy áldott állapotról, hogy nézne ki a mai gazdasági helyzetben), mert a "megszületendő magzatok egészségét veszélyezteti". És ne tessék gondolkodni, hogy a születendő magzat egészségét veszélyezteti a koraszülött-ellátó intézmények bezárása, a szegényes táplálkozás, a stressz a fűtés, gáz, villany kifizetésére vagy épp a szülőkkel együttélésre kényszerítő lakáskörülmény. Nem gondolkodunk, buzdítunk, oltani kell. Oltani kell a népet.

Sőt már az egy éves gyereket is, és tessék védőmaszkot használni, mert az kifejezettem a vírus ellen tökéletes. Mondom ne gondolkodjunk mire kellene a védőmaszk, a bkv buszok százait, a vasút helyett lévő buszok százai, kamionok ezrei a városainkon keresztül mind a levegő hozzászokott tartozékai.

Inkább álljunk sorba, mert itt az oltás, elől a terhesek, és, kérem szépen, engedjük előre a nyugdíjasokat.

 

2s pógárság

  
Törvénymódosítást nyújtott be a Fidesz–KDNP, hogy a határon túli magyarok könnyebben szerezhessék meg a magyar állampolgárságot.

Már megint a kettős állampolgárság. Már a könyökömön jön ki!!

Erről csak ez jut eszembe:

Tudok egy jó, igazi, nagy eszközt. Ez az eszköz az: a Parabola, úgy mint gyergyói tevés székely kollega emegy Gyurcsányhoz. Asszongya: te Feri, aggyátok má meg az állampógárságot. Asszongya proletármilliárdos Feri, há meg mi kéne büdös paraszt? (Dózsa György óta ez a nevünk állitólag). Feri Magyarországot is nevén találta nevezni, ezt nem ismétlem, mert azóta sem mosott szájat.

Gyergyói tevés székely kollega asszongya há átmegyek a Viktorhoz, há má csak nem hagy cserben, olyan jókat szokott mondogatni. Asszongya: te Vitya, aggyátok má meg az állampógárságot. Asszongya erre Viktor, hú a fene, pont most? Mindig pont most, és éppen megint most? Most nem megy, maj ha kormányon leszünk majd gondokozunk Németh Zsotival rajta. A mútkor is gondokoztunk vagy négy évet nem mondhatod hogy nem foglalkozunk a kérdéssel, öcsém! Rajta vagyunk, higgyé nekünk!

Gyergyói tevés székely kolléga eloson a köztársági elnyökhöz. Asszonygya neki kedves turulmadár Laci, de má a neved is olyan szép, hát ammeg te az állampógárságot. Érkezik a válasz is: jaj, jaj én csak egy ejnyök vagyok, ez a ferire meg a viktorra tartozik elég hozza kétharmad Feri meg kétharmad Viktor, oszt má mög is van.

Az anyjuk mindenit mondja a gyergyói tevés kollega hisz kétharmad meg két harmad az négyharmad, ezé nem lehet döntést hozni, me az sose meg nem lesz ...

Gyertyák a síron

 

Gyertyák, krizantémok ékesítik a sírokat.

A gyertya világít, önmagát emésztve adja a fényt másoknak.

Talán nem engedtük el őket még, talán nem is hiányuk fáj, hanem önmagunkat emésztjük, és azon töprengünk, mi lett volna, ha…

De van egy kulcs, amely minden zárat kinyit: a szeretet kulcsa. Ez segít a meg nem tett lehetőségeink miatti bűntudatban, a megtett cselekedeteink megbánásában, abban hogy ne fásuljunk el, ez ad erőt, hogy beteg, vagy haldokló szeretteink mellett lehessünk. A szeretet lendít előre a mában és ad reményt a jövőben. A szeretet tanít meg mások fájdalma átélésére és késztet egyre szebb cselekedetekre. Van egy életünk, amelyhez a halál is hozzátartozik. De meghallhatunk belenyugodva is, ha napjainkat a szeretettel éljük családunk, barátaink, hozzátartozóink, munkatársaink, főnökeink, ismerőseink, ezer-idegenek felé.