Mindszentek, halottak napja

színpompázó virágok a síron, ragyogó mécsesek, fényárban úszó temetők

Vannak akik a látványért mennek ki, a fénykáprázat hatalmában elönti belsejüket egy zsibongó-megnyugvó érzés, gyönyörködhetnek a színkavalkád virágágyásokban, a gyertyák lángolásában, mécsesek füstölgő illatában.

Van akiknek szenvedés, mély fájdalommal jár, hogy ott álljanak a sír előtt. Ezeknek azonban nemcsak egy napi kín az évben, hanem lehet mindennapjaik része is, gondolataikban, érzéseikben.

Vannak akiknek családi összejövetel, nagymamától az unokáig. Egy újabb alkalom az évben.

Vannak olyanok is akiknek ugyan egy alkalom, de tényleg az az emlékezésé. Egy régi halott, akinek szavajárása, cselekedetei előidéződnek, egy találkozás.

Vannak akik elmennek, mert akaratlanul is, egy begyökeresedett szokás.

És vannak, akinek hatalmas üzlet, virágosoknak és más kereskedőknek, autófeltörőknek, tolvajoknak.

Ha már kimész a temetőbe és ráteszed a legdrágább virágot a sírra, ne csak mormogj el egy-két imát, hanem tedd belsővé az emlékezést, próbáld átélni is és felidézni azt a személyt, aki előtted, a földben nyugszik. Ha nem tudod, akkor kérdezd bátran a körülötted lévő rokonságot.

És ami még fontos: egyeseknek gyötrő gyász ez az emlékezés. Nem egy képeslapra, smsre van szükség, nem vigasztaló szavakra, hanem jelenlétre. Légy Vele! Menj el személyesen vagy hívd telefonon, adj szeretetet!

BÉKE PORAIKRA!

Együtt könnyezni!

  
7 év után sikerült...
Egy olyan embernek, aki nem tud sírni, még akkor sem mikor már nagyon kellene, de csak nyomassza, nyomassza, egyre jobban nyomassza a fájdalom...
Sikerült felszabadulnom!
A Segítségével!

Mi értelme a létezés egészének?

 

Számtalanszor halljuk ezt a kérdést, sőt még dogát is kellett írni a suliban: "Mi az élet értelme?" Számtalan teológiai, filozófiai, tudományos magyarázatot olvasunk a létezés, értékek, öntudat, boldogság, Isten, élet és halál boncolgatásával. Minden izmus-nak külön más-más élet értelme van.,minden vallásnak eltérő élet értelme van.

És most felteszem én is a kérdést. Mi a Te életed értelme a mindennapokban?  Akár reggel, mikor felébredsz, akár este, mikor alszol, akár mikor fáradtan melózol, akár mikor rohansz a bkv busz után, akár mikor beteg vagy, akár mikor eszel, akár mikor felhúzod a cipőd vagy épp becsuksz egy ajtót.

Talán a biológiai tökéletességre törekedni, sokáig élni, elérni az örök életet, halált kitolni

vagy a bölcsességet elérni, félelmeinkkel szembenézni, megérteni a tudatalattit, megtalálni a boldogságot, világról alkotott kép szélesítése, a lehetőségeket befogadni

vagy megtalálni a lelki harmóniát, megismerni önmagad, másokat, egyesülni Istennel

vagy épp jobbá tenni a világot, irányítani a környezeted, megszüntetni a korrupciót, az ilyen fajta politikát, másokon segíteni, békét teremteni

vagy csak élvezni az életet, keresni az élvezeteket, szórakozni, jókat enni, kihasználni minden egyes percet, hisz csak egyszer élünk

vagy nem is kell keresni az élet értelmét, csak élni kell

vagy egyszerűen nincs értelme az életnek.

Mindenkinek különböző lehet.

Én már tudom mi az én életem értelme.

Ma reggel mikor kinyitottam a szemem, egy csodás tüneményt láttam és éreztem. Ott volt közvetlen mellettem, a lába rajtam, a karja a mellkason. Csak úgy elöntött valami leírhatatlan érzés.

Van Valaki akinek nagy lelkesedéssel adod a legfinomabb falatokat, van Valaki akiért boldogan mész haza, van Valaki Melletted MINDIG, van Valaki akire Rá gondolhatsz a nap minden órájában és várod, hogy újra láss, van Valaki aki meglepetéseket szerez Neked, több száz kilométert utazik Érted hidegben. Egy társ a mindennapokban, akire csak Rágondolsz és nem a hétköznapi szürke, értelmetlen világban élsz, hanem egy sokkal felsőbbrendű világban, az érzelmeid világában, amely  löketet ad, hogy jobbá tedd a világot, vagy hogy élvezd az életed, vagy hogy elérd a bölcsességet, vagy hogy tökéletesítsd a tudományt...

Köszönöm!!

Színjátékban élünk!

 

Két hetem van a szakdolgozat megírására.

Szakdolgozat! Jól hangzik, meg is kell védeni. Értékes lehet.

A biza! Értékes! Az osztályzata is az lesz. Előszóból, képek átlapozásából és az összefoglalóból kapsz egy jegyet. Van értelme, nagyon sok.

De meg kell csinálni, meg kell, mert van egy oktatási rendszer, ahol 21 évesen is tanulok, (sőt még hátravan 2 év), ahol kitudja, még az életem felét is leéltem, vagy még többet. Emberek! Miért kell ennyi vackot megtanulni? Hogy pár év múlva ne használjuk, hogy csak elveszítsünk minél több napok, évet, életet, hogy utána az utcára kerüljünk? Miért van ennyi értelmetlen szak, évfolyam? Miért nem lehet a 12 osztályt legalább 8-ra rövidíteni, az már 4 év spórlás. 4 év!! Előbb lenne több munkavállaló, adófizető is, kinek ne érné meg?? A diplomagyár egyetemeknek? Azoknak is!

Mi van itt elrontva?

Miért?

Egy életrevaló lány... ott az ölemben és sír... sír
A kórházi ágyán ülök, fejét a lábamra helyezi lassan, derekamat átöleli és a kínok közepette megnyugvás árassza el... Ugyanakkor fura, hiányérzés is, amelyet szintén könnyekkel old fel...
Hozzászólok, hozzám fordul, megtörli szemeit, és fénylő szemekkel rám néz, tág pupillákkal...
Sírt tegnap, sírt tegnapelőtt, ma nem sírt, mivel nem mentem hozzá.
Mit érezhet, szegény?? Mit érzek én?? Menekülök előle, hogy jobb közérzetem legyen, ugyanakkor mégsincs.
Mikor hétfőn délelőtt, két hét találkozás után meglátott a kórházi folyóson, a szemében néztem és már megint rosszul éreztem magam (én, a kínok kiváltója), csak úgy sugárzik a szerelem belőle, átölelt, megszorított és szorított, szorított. Amúgy is hosszú időtartam volt, de nekem ez még hosszabbnak tűnt...
És évek óta csak hosszabbodik...

Szépség a hányingerben!

 

Egy bkv villamoson utazva, hirtelen elönt egy irtózatosan orrfacsaró bűz.

Vajon honnan támad ez a szag?

Balra nézek, semmi, jobbra nézek és igen, onnan ered, két kolduscigánytól.

Egy sovány női cigány, akiről foszlott le a mocsokkal teli farmernadrágja, és egy szintén itt-ott hiányos, ugyanakkor annál több folttal kiegészített barna felső. A férfin egy a kosztól fénylő fekete nadrág, és egy szakadt 'volt' szabadidő felső, amelyet eltakart a hátára emelt szürkés nagy zsák.

De mit látnak a szemeim ha az arcukra nézek?

A nő, a maga rondaságával, mosolygósan néz a férfira, arca derűs, tekintete felfalja az épp átölelt társát. A férfi, aki küzd a zsákkal, egyik karjával szintén átöleli a rusnyát, akiben egy bűbájos boszorkányt láthat és csókot lehel a szájával, aki ámorában viszonozza.

Közben a bűz egyre erőteljesebb, egyre több mennyiség áramlik a középpontból, de a 'források' boldognak tűnnek.

Én meg alig várom, h kinyíljon a bkv ajtó, h átszálljak egy másik kocsiba...

Napjaink értelme

Miért rohansz vmi után?
miért rohansz egy társ után, akit úúúgy csókolhatsz, akit úúgy ölelhetsz?
mert a szerelem keresi a szerelmet
mert ha feladod az álmaidat meghalsz, élve halsz meg

tartozni vkihez, aki sokkal többet ér nálad
szeretni vkit vmiért...
ott az otthon, ahol a szív

miért beszélsz a politikáról? miért ülsz a gép előtt? miért élsz a semmiben?
ne várd a hajnalt ha túl mocskos a világ
mert boldogságot vagy szép halált csak e föld adhat neked

kell még egy ölelés...

Kinek jó, hogy a fájdalom ily nagyra nő?
bármennyire is közel kerülsz vkihez, végtelen a távolság köztetek
égess fel mindent és Hazád majd Rád talál

nézz rám és lásd csillagokra lépsz
Állíts gyertyát a síron... ég-e a láng?

Sorsunk e tánc!

Legyetek jók, ha tudtok!

Üdvözöllek Benneteket!