Bon soire á tous!

Üdvözlet mindenkinek!
Magam is tiszteletemet teszem a Párom blogján. Igyekszem a jövőben egyre több bejegyzést vésni eme remek helyre és talán átadni valamit a kedves olvasónak. Nem biztos, hogy sikerül de megpróbálom.
Nagyon fura volt a mai napom. Így utólag visszagondolva érdekes volt, hogy reggel siettem a melóba, pedig abszolut nem voltam késésben. Mégis szinte mindenkit megelőztem az úton. Mondjuk válogatott barmokkal találkozhattam ma is, mert nem hiszem el, hogy 60-70-nél nem tud többel menni a paraszt. Na mindegy. Beértem és kezdődött az agyrém. Elkezdtem összeállítani a cafeteriámat. Na mondanom sem kell, faszán összerakták... Beléptem egy egészségpénztárba, a nagy részét oda pakolom. Majd csináltatok belőle szemüveget, meg veszek kontaktlencsét szarásig. Majd jött egy telefon, amit kihagytam volna. Rossz híreket kaptam :-(. Onnantól kezdve a meló nagyrészt félretéve :-). Csóró főnököm meg pont tegnap nyomatta a hegyibeszédet a munkaidő hatékony kihasználásával kapcsolatban. Mindegy, szarok rá. Közben sokkoltam az Angyalom ezzel azzal. Bocsi. Aztán vásárlás, majd hazaértem és várt a posta. 2:1. A 2 jó, hogy visszakaptam egy negyed éves kötelező biztosítás díjat, 'asszem kétszer fizettem, meg jött eredmény, ami pofánvágta a napközbeni telefont. Az 1 negatív viszont, hogy megjöttek az autók idei KGB csekkjei és az egyikre többet kell fizetnem, mint számítottam.
Na, csókoltatok mindenkit, főként a másik írkászt :-)

Ködös nap

 
Az Édesemnek nem volt ennyire felhőtlen napja, ami egyértelműen engem is lehangolt. De hétfőn biztosabbak leszünk picivel a vizsgálatokkal kapcsolatban. Veled vagyok, Angyalom! 

Tegnap este végülis megoldódni látszott a felvételi helyzet. Ma meg már úgy látszik, meg is oldódott.
És már még egy kellemesebb hír: meghosszabbítják a melószerződést. És a BKV sztrájkot is sikerült kivédeni.
Néha megpillantottunk egy-két tömött buszt. Úgy látszik a BKV konzervgyárrá alakult... 

Vége! 3,5 év időpocsékolás vége! Befejeztem a BSc-t!

 

Most már van papír is. Csak ez volt az egésznek az értelme. Legyen papír!

Az államvizsga úgy történt, ahogy számítottam. Ezeknek a 'tanárok'nak sikerült bemutatniuk, hogy gőzük sincs az egészről. De hát ez ment 7 féléven át. A viselkedésük eredménye, hogy kimutassák hozzáértésüket, az lett, hogy egyik hallgató könnyekkel küzködik, a tanulmányi felelős vízzel rohangál, a másiknak remeg a hangja...

Egyenlőre itt sem fog megtörténni a szemléletváltás. Amíg a szülők tinédzserüket nem kezelik felnőttként, addig konfliktusok lesznek. Amíg a tanár alábbvalónak tekinti a hallgatót, addig nem lesz hatékony a tanítása. A vizsgák általában nem többek, mint az oklevél megszerzésére történő erőfeszítés. A tanár tekintélyelve hatalomként működik, az állandó félelem a vizsgáktól gátolja a diákok döntéshozatalát, felelősségtudat beidegződését, autonómiáját. A tartalomcentrikus oktatás nyilvánul meg, nem a kompetenciákra, az egyéni fejlődésre összpontosító oktatás. Azonban a tudás megszerzését a diák autonómiáján túl az aktív, kreatív és kollaboratív tanulásra való ösztönzés kellene jellemezze, azaz a tanuló-központú tanulás, magasszintű döntéslehetőséggel, felelősségtudat és megbízhatósága erősítésével, gyakorlati fogékonysággal, bensőségességgel a tanár-diák között, az oktatás visszaható jellegével mind a tanár, mint a diák részéről. És ezt annyira könnyű lenne elérni, számtalan módszer létezik, csak magatartás kérdése. De ahhoz, hogy szemléletváltásról beszéljünk, tudnunk kell, mit kell megváltoztatni. Ez, sajnos, a magyar társadalomban jó pár évtizedbe fog kerülni, mint ahogy a férfi-központú hierarchia-rendszer is megdőlt.

A napot tovább bonyolította a bürökráció hálója. Hát sikerült jól belegabalyodni... Kész röhej az egész... Msc-hez szükséges felsőfokú oklevél igazolás kiadásának órás várakozása után, faxküldés, Oktatási Hivatallal való telefonálgatásokkal, a Dékáni Hivatalba való ügyintézések sorával, végül az illető felvételiztető egyetemmel való telefonálgatással sem sikerült megoldani a problémát, azaz egy belső rendelkezés,  ami ellentmond a törvénynek, ami miatt nem tartalmazhatott az oklevél igazolás egy bizonyos adatot. Több órás idegtépés után estére hazaértem.

Sikerült rábukkanom a neten egy olyan srácra, aki tetszik is... a kedvencem lett... persze a Társamnak is bejön :)

mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad

Különös volt az otthoni karácsony, mintha otthon is éreztem volna magam, fizikai térben is. Aztán jött pár szép nap, ahol ugyan fizikai térben abszolút nem voltam otthon, de annál inkább szellemileg, lelkileg. Aztán újév kora délutánján itthagytak...az a 6-7 óra... Így telt az egyik legszebb és legszomorúbb újév.

Mindenkinek kitartást a változtatásaihoz az új esztendőben!

Hazamenetel, cenzurázás, sóvárgás, színjáték és összetartozás

Az elmúlt 3 hét eseményei

Haza utaztam. Inkább utazás volt, mint megérkezés. Mintha csak bepillantottam volna egy olyan helyre, ami nagyon ismerős, de nem érzed a magadénak. Szívesen csinálod a teendőidet, elvagy vele, de minden kezdéskor megvan: még negyed óra és nekifogok, még egy fél óra és.

De másrészt szükségszerűen kellemes volt, anya és gyermeke találkozása. Az mindkét félnek hiányzik. És persze, a gyerekes nővért is.

Közben, utolért több száz kilométer után is a hozzánemértő tanár hatalma. Amint tudjuk, ilyenkor még erőteljesebb a felsőrendűség, ha hozzá sem tud szagolni, ahhoz amit elbírál. Szóval cenzúrázni kellett az "ilyen tartalmú" és hangvételű részeket a szakdogából. Ilyenkor értékeli a barátait az ember, akikre távolról is lehet számítani. Azonban nem sikerült rajtam gyakorolni a Dejóó, ezzel ingyen is meglehet csináltatni hatalmat, de persze ennek az ára is meglett a jegyben, hisz tudjuk kik gyakorolnak hatalmat.

Két hét. Két hétig csörrent a mobil és csörrent és csörrent és csörrent az Angyalomtól...Közben meg csak hiányzott, hiányzott és hiányzott és hiányzott az otthona. Vágy, tomboló szükség és hiány, egy űr volt a testemben, amit csak az Angyalom tölthet be, Nélküle üresen kong minden.

Vártam leveleit és mohón olvastam. Ő meg idegeskedett, sírt és én nem tudtam közvetlen Mellette lenni.

Jött a visszajövetel egy éjszaka, amikor az a hang felcsendült...

Megtörtént a szakdoga védés is, mindenki tetette, hogy a number one a témában, és mindenki tartotta magát a szerepéhez, csak én nem az előredefiniált szerepemhez. Pedig kaptam közben suttogó figyelmeztetést a tanulmányi felelőstől, hogy ne ilyen erélyesen. Dehát színjátékban élünk, csak kár, hogy néző, aki tudna értékelni és írányitani, hogy mi lenne a jobb. Csak egy gond van, hogy ez is esélytelen, mivel a nézőnek sem hinnének.

És közben ott volt velem végig. Türelmesen tűrte ideges beszólásaim, teljes nyugalommal helyeződtem ha átöleltem, éreztem. Ott volt egy társ, akire szükség van, aki táplál, akivel összetartozom.

Most meg üres itt. És csak másfél hét múlva lesz életteli.

Ki nem feküdhet, aludhat szerelmével meghal minden éjjel.