2010. július 9., péntek

Az átlagpolgár, mint játékszer és a betegségügy

Oszd meg és uralkodj!

Kerülünk olyan helyzetben, h akármit is csinálunk, mi jövünk ki a legrosszabbul, mert a fejesek kihasználnak, céljaik eléréshez felhasználnak, mint egy tárgyat.
Ez sokféleképpen történhet. Dolgozol kispénzért, ők meg azt eladják százszorosáért, Te meg kénytelen vagy elvégezni, mert örülsz h ennyit is kapsz. Az ilyen legtöbb esetben bele sem látsz a fejesek terveibe, és hidd el ez a legjobb. A másik, mikor utasítást kapsz, h ezt és ezt tedd/ne tedd, h elérjék céljaikat, és utólag persze Te repülsz. Ez az egyik legalattomosabb vezetés formája.

Megyei vezetőség feje felhívja anyumat, h kiakarja rúgatni az orvosát. 
Szegény anyum viszi a vállán az egész osztályt, az eddigi doktorát kirúgatta a mostani doktornője, mivel a város kórházigazgatójával jó a kapcsolata. Az doktornő bemutatkozása anyumnak az volt, h ha nem lesz, szerez több beteget, akkor itt hagyja az egészet és mivel kevés a beteg, meg ráadásul a fizetések negyedét lefaragták, csak ritkán hajlandó bejárni. (Az előző doktor ellen épp ezt használta fel).

Több beteget... Minél több beteg... egyre több beteget! beteget! beteget! beteget! 
Orvos fizetése a betegek számától függ, a betegek ellátása alapján finanszíroz, minél több beteg, annál több támogatás. Ez a jó a politikának! De csak nekik, akik hatalmas pénzt szereznek belőle.
Mikor fogja fel a vezetőség és az átlagember is, hogy a mai egészségügy az csak BETEGSÉGÜGY? És nem betegségügy kellene h legyen, hanem egészségügy. Minél kevesebb beteg annál jobb, minél előbb felismerni a jeleket, sarkalni az átlagembert olyan tevékenységre, ami nem betegséghez vezet. Hogy ezt elérjük először az egyszerű polgárnak kell felfognia és nem csak akkor rohanni az orvoshoz, mikor már kialakult a baj. Mert ha, mi, nem fogjuk fel, akkor nem fog semmi változni. A betegségügy irtó nagy üzlet. El sem tudjátok képzelni: gyógyszerek, terápiák és megtévesztések hálózata. Hisztéria keltés, kialakított betegségek köztudatba helyezése, milliók sakkba tartása, pár filléres gyógyszerek eladás több tízezrekért, mert az ember betegen a legjobban manipulálható, a legjobban.
Nagyapám mondogatta: "Édes Fiam, jobb ha, amint megvetted a gyógyszert, a kapusarkában kiöntöd  és kisebb gombokat veszel be helyette."  Igen, ez pontosan így van. A kisgomb legalább nem mérgez annyira, mint a gyógyszer. Mert bármilyen gyógyszer 90%-ban méreg a szervezetre, a maradék 10% százalékért bevállaljuk hátha hat azon a célzott területen, ahol gond van. Ha szerencsénk is van, akkor is ott a 90%, ha nincs akkor csak méreg volt. De azért szedjük halomszámra, többesével. Igen, megmérgeznek, megmérgezzük magunkat, ahogy már az élelmiszerekkel is teszik, de az majd egy külön bejegyzés :) Irtó jól működtetik ezt a hálózatot. Egyik ilyen volt a sertésinfluenza is, lásd régebbi bejegyzésem.

Visszatérve jött a telefonhívás, amiről természetesen nem kell tudnia senkinek! Beavatták a tervben, h hogyan távolítódik el a doktornő, és persze mély együttérzésüket fejezték ki h jelenleg ő került a legrosszabb helyzetben, mivel az állásával játszanak, önhibáján kívül. És a neve: Kuss! legyen. 
Igen, ez az a helyzet, mikor felteszed magadba a kérdést mi értelme ennek? Miért kell ilyennek lenni a politikának? Miért áskálódnak egymás ellen pár betegen? Hol is a beteg? Sehol! Csak a hatalom és személyes indíttatások sora.
De akkor miért kell beavatni? Miért jobb ez nekik? Hogy biztosra menjenek? 
Nem tehet semmit anyum: ha megsemmisítik a doktornőt, akkor a kórházvezetőség fogja kirúgni, ha nem sikerül, akkor a megyei vezetőség, mert mindenki mindent tudni fog. Ráadásul a kórházvezetőséget a polgármester (aki nem kormánypárti) kirúgatta, de mivel a vezetőség kormánypártiak nem hagyja jóvá a minisztérium.

Pedig lehetne élni békességben is, lehetne együttműködni is, lehetne az emberekre figyelni, lehetne egészségügy is, lehetne oktatás is. Lehetne.

2010. július 1., csütörtök

Csodálatos Angyalomnak!

Kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben, 
Mikor megszűnik minden, nem számít semmi, 
Pont így, pont most veled szeretnék lenni!!!







2010. június 28., hétfő

Erősnek kell maradnunk, erősnek kell lennünk




2010. június 25., péntek

A távolság átka... már egyre nehezebb... egy ölelésre van szükségem...











2010. június 10., csütörtök

Unom és unom...

Végre vége a vizsgáknak, erre meg itt a sok meló. Egyik stressznek vége, jön helyette három. De jó lenne rászarni az egészre! De azt nemtom megtenni, hogyan kell? Mi értelme ennek az egésznek? Unom a reggeli ébredést, bkvézást, az értelmetlen feladatokat, használhatatlan ötleteket, a fürdést, a lefekvést. Unom az unott arcú embereket a metrón, a koliban, az utcákon és unom az udvariatlan, szotyizó ellenőröket, a lomtalanításkor összesereglő mocskos, km-ről bűzlő és undorító cigányokat. Unom azt, hogy mindenki un mindent és mindenkit, mintha ezzel egymást támogatnánk, segítenénk, tömegközlekedésben, barátok, haverok. Színészkedünk egymásnak és legbelül alig várjuk, hogy hallgass el, nem tom átélni a bajaidat és nem is akarom. Unom megkérdezni, milyen napod volt, hogy sikerült a vizsga, mikor mész haza, unom a választ is. Unjuk egymás bajait, unjuk egymás örömeit. És lassan már a sajátjainknak sem tudunk örülni, hisz már látjuk úgyis unják, nem érdeklik, és úgyis egyik bánat jön a másik után. Unok robotolni fölöslegesen, kivitelezni logikátlan, hasztalan rendszereket, unom mindig újrakezdeni és unom reménykedni, hogy valaki majd ért hozzá, hogy holnap majd egy más napra ébredek és unom ámítani magam, hogy boldogabb lesz minden. Unok várni a változásra, unom, h pár év után talán összejön, unom a talánokat... Vajon meddig kell még becsapnom önmagam?
Nemsokára irány haza és egy kis változás :)
Amit most nem unok, az Angyalomomhoz bújást, de az olyan messze lesz :((  Addigis maradnak a képek...