2010. január 31., vasárnap

Hét szokás hatalma 2/7: Tudd előre hová akarsz eljutni!

A választás szokása után nézzük a víziók szokását.


2. Tudd előre hová akarsz eljutni!

A mentális alkotás megelőzi a fizikai alkotást. Az eredményt el kell képzelnünk, mielőtt cselekszünk.
Mi a Te személyes célod ebben a félévben? Honnan fogod tudni, h elérted ezeket?

A szerepek és kapcsolatok letisztázása.  Hét kulcsszerep meghatározása (szakmai, magánéletben), minden egyes szerepben határozd meg a kulcsembereket. Képzeld el a 70. születésnapodat, ahol jelen van az összes kulcsember. Milyen elismeréseket szeretne kapni Tőlük? (Hogyan beszélne valaki arról a hatásról, amelyet Ön tett az életére). Két-három kulcsfontosságú dolog, amit megteszel, h ez így valósuljon meg.
Pl.
1.      szerep:
kulcsember:
elismerés:
amit teszel:
2.      szerep:
kulcsember:
elismerés
amit teszel:

Akkor vagyok a legjobb…
Akkor vagyok a legrosszabb…
Mi az, amit igazán szeretek a munkámban?
Mi az, amit igazán szeretek csinálni magánéletben?
Az alábbiakban vagyok tehetséges:
Mi a legfontosabb hozzájárulásom mások életéhez?
Vannak dolgok, amelyeket érzésem szerint meg kellene tennem, annak ellenére, hogy már sokszor elhessegettem az ezekkel kapcsolatos gondolatokat? Melyek ezek?

Kik azok a személyek, akik hatással vannak az életemre? Neve, tulajdonsága (amelyet a legtöbbre értékelsz Benne):

Végül öt percig folyamatosan írni a küldetési nyilatkozatot az eddigiek alapján a rövid és hosszú távú céljairól.


Most olvasom vissza a személyes küldetési nyilatkozatom, hát elég fura... rengeteg dolgot nem tettem meg, de egyik legfontosabb cél teljesül, egy Társsal kapcsolatos :$

2010. január 29., péntek

Felavatva

Újabb színjátékon estem túl a héten. Megvolt az avatás, eskütétel. Ráadásul 3x kellett kiálljak beszélni! Én hablatyoltam a beszédet is, ami elég nagy hatást váltott ki. Már az elején a „Vajon megérte vagy elvesztegetett idő volt?” kérdésre megmozdult a közönség.

„A megtett úton elbuktunk. Igen, Hallgató Társaim, mindannyian elbuktunk és a Tanáraink is!” Láttam, ahogy a „bukás” szó elhagyta a szám a bosszulós tanárom a kedvenc tanárommal röhögve összebeszél, persze nem beszélve ahogy a szakfelelős a dékánnal is. Öröm volt nézni őket beszéd közben. Persze, finomítva volt a mondanivalóm, azért 9 család örömét nem kell elvenni.

A beszédem után a rektor következett fura nyelvtani mondatokkal, aki átadta a szót a dékánnak, az ünnepi beszédének megtartására: „Köszönöm szépen, szívből jövő, üzenetet hordozó, értékelő, jó kis beszéd volt, őszintén gratulálok, köszönöm szépen és megkérem … professzor urat, … kar dékánját néhány ünnepi gondolattal ő is köszöntse a jelenlévőket!”
Dékán: „Tisztelt végzős hallgatók, szülők, kollégák! Nehéz egy ilyen emelkedett beszéd után még magasabb szintre jutni, néhány gondolattal szeretném az életben továbbküldeni a végzősöket...” (közben fülig érő mosoly a szakfelelős arcán, amúgy végig az egész beszéden)

A ceremónia után meg jöttek a tanárok és szülök, akik gratuláltak a beszédhez, a bosszulós csak annyit: „Tényleg jó beszéd volt!”. A szakfelelős meg elkezdte a maga politikai módján, hogy bennem Erdély költője, írója és már nemtom miknek a mije veszett el, ott sorolta a jelzőket és csak arra gondoltam: Istenem, hogy tud valaki ennyire színészkedni., meg h nagy örömet okozott ez neki (akkor meg az járt a fejemben, h visszaszólok, az örömet nem okozzák, hanem szerzik, és esetleg megkérdem: Most már jól használtam a magyar terminológiát? - az államvizsgán, igaz a mentségemre, de elkezdte, h a saját hibámon kívül)számíthatok rá az életben stb. A másik egyetem részéről megkérdezte a szakfelelőst, h előre egyeztetett szöveg volt? Szóval mindenkinek tetszett a beszéd :P Másnap délelőtt jött az sms a tanulmányi felelőstől, h kellene a beszédem, amit nem küldtem el.
Túl vagyunk ezen is, éljen diplomás értelmiségi vagyok már, micsa röhej!

2010. január 22., péntek

Jack&Bobby

Most nézzük a Párommal a sorozatot. Az Angyalom már régen látta, de olyan édesen hozzám bújik, simul és nézi. Íme egy CO részlet.



Index mai hír: Németország külügyminisztere, Párizs, Berlin és Hamburg polgármesterei, Nagy-Britannia kulturális minisztere, Izland miniszterelnöke, Ausztria EP-képviselője, mind nyíltan meleg. Nyugat-Európában egyre több magas rangú politikus vállalja, hogy a saját neméhez vonzódik, sőt többen politikai előnyt is szereztek kiállásukból.

Gyümölcsöző CO-kat kívánok, főleg most Xián barátunknak!

2010. január 21., csütörtök

Hét szokás hatalma 1/7: Légy proaktív

Egyik legnagyobb szenzáció-baromság, amit oktattak, hogy hogyan legyünk sikeresek, az a leghatékonyabb emberek hét szokása volt. Tessék elsajátítani, és mint egy számítógép, függvények alapján működni :)

Első szokás: Légy proaktív!

A reaktív fickókat az érzések, feltételek, környezeti tényezők irányítják. A proaktív fickókat alaposan átgondolt, kiválasztott és belsővé tett értékek vezérlik. A különböző helyzetekre való reagálást magunk döntsük el. Nem arra várunk, hogy más cselekedjen velem kapcsolatban, mert az nem fog megtörténni vagy nem úgy.
Nincs DE! :))
Reaktív nyelv
Proaktív nyelv
Semmit nem tudok csinálni!
Nézzük, meg milyen alternatíváink vannak!
Ez a helyzet, amilyen vagyok!
Képes vagyok különböző megközelítéseket választani!
Azt a hétpiculáját annak a .....!
Nyugi! Ellenőrzöm az érzéseimet!
Azt ezek nem fogják megengedni!
Képes vagyok hatékonyan előadni valamit!
Azt meg kell csinálnom!
A megfelelő reagálást fogom választani!
Nem vagyok képes!
Választok!
Csinálnom kell!
Amellett döntök, hogy…
Csak ha…
Meg fogom tenni, hogy…

Azért néha jó a reaktív nyelv is. :P A csendes, zárkózott természetemből fakadóan annyira nem érvényesül a reaktív magatartásom, de egy esetben határozottan reaktív a magatartásom. Ekkor nagyon kevés az önuralmam, hamar elveszítem a türelmem, ilyenkor hangosabban beszélek és sajnos néha durván is. Olyan esetekben fordul elő, amikor valamit többször is elmagyaráztam és az illető nem tudja, vagy olyan kérdéseket tesz fel, amelyből lerí, hogy nem érti, annak ellenére, hogy győzködött a megértéséről. Legtöbb ilyen eset a skype-on keresztüli beszélgetéseknél fordult elő szüleimmel pl. számítógéppel kapcsolatos utasítások, újból történetekre való rákérdezés. Előfordult évfolyamtársaimmal is, leginkább programozás oktatás közben. Olyan is megtörtént, hogy az egyik évfolyamtársam elkezdett sírni és mikor a vizsgán megkérdezte a vizsgáztató ki készítette fel és elmesélte, hogy meg is sirattam, sikerült átmennie :) De majd egy kis szünet és kész, az inger és a válasz közötti rés kihasználása folyamatban lesz :) 
Azt mondják a proaktív emberek vidámabban látják a világot és önmagukat. Hát ezzel sem tudok teljes mértékben egyetérteni. Szerintem a proaktív ember csak próbálja a világot vidámabbá tenni, az akadályokat felszámolni a „nem-vidám” világban. 


A hablaty után itt pár kép. Egyik pro-aktívabb a másiknál! És provokatívabb! :D





2010. január 19., kedd

Kettőezertíznullaegytizenkilenc

Egy sokatutazós, semminemösszejövős nap után a karakterek helyett, képeket szánok a köznek: